"- Jó reggelt.
- Te miért vagy itt?
- Még álmodsz.
- Az előbb is álmodtam. Furcsa. Hiszek neked.
Hittem neki valóban. Érdekes, álomból álomra ébredni. Ő pedig ott ült az ablak mellett, a fotelben, az ágyam előtt, engem nézett és mosolygott.
- Olyan vagy, mint az a virág...de nem jut eszembe a neve.
- Virág? Én?-kérdezte döbbent értetlenséggel.
- Lycoris albiflora. Pont olyan vagy. A fiúk nem szoktak virágok lenni, inkább valami erős, tekintélyt parancsoló dolog. Mikor lettél ilyen?
- Milyen? Azt sem tudtam, hogy virág vagyok.
- Amikor mosolyogsz, a szemeid is nevetnek. Ez új. Amikor mosolyogsz, akkor tényleg mosolyogsz.
- Akkor tényleg változtam. De ez csak látszat.
- Örülök, hogy itt vagy.
- Aranyos vagy. Szeretlek.
- Én is szeretlek.
...és újra elalszom."
