Albiflora

Egyszer egy kapitányt útnak indítottak hajójával: menjen, keresse meg, hol laknak a szelek, s hozza el az Óceánra őket. Mert abban az időben örökös szélcsend volt a tengeren, soha még egy könnyű kis fuvalom sem rebbent, a hajók csak evezővel haladhattak, és szegény matrózok majd belegebedtek a kemény húzásba. Mikor odaértek Szélországhoz, a kapitány egymaga ment ki a partra, nyakon csípett egy csomó szelet, zsákokba gyömöszölte őket, jól bekötözte a zsákok száját, aztán az egész zsákmányt berakatta a hajó fenekére.
A matrózoknak fogalmuk sem volt róla, miféle rakományt visznek; a kapitány szigorúan meghagyta nekik, hogy egy ujjal sem szabad a zsákokhoz nyúlniuk.
Hazafelé utaztukban egy napon elunták magukat a matrózok, mert az ég világon semmi munka nem akadt a fedélzeten.
Az egyik azt mondta:
- Kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, ha nem tudom meg, miféle árut viszünk.
- Nem szabad -mondta egy másik-, a kapitány megtiltotta.
- Nem is fogja észrevenni! -erősködött az egyik matróz.- Éppen csak belekukkantok az egyik zsákba, aztán gyorsan újra bekötöm a száját.
Azzal lement a hajó gyomrába, és kioldozta az egyik zsákot, éppen azt, amelyikbe a kapitány a délnyugati szelet zárta. Ahogy a madzag meglazult, a délnyugati szél egyszeriben kisurrant a résen, s egyetlen szempillantás alatt elkezdett fújni, s úgy fölkorbácsolta a tengert, hogy a hajó perdült egyet a levegőben, és ízzé porrá törött. A többi zsák is kiszakadt, és a szelek sivítva elszaladtak. Szétszóródtak az Óceánon, s azóta is ott tanyáznak.

A 'barokk emo'



Személyes kedvencem: minden loknik leglolibb loknijai

A mesekönyv 'hivatalos' ismertetője:
"Saint Maloból egyszer útra kelt egy hajó: Marseille-be tartott. Amikor megérkezett a kikötőbe, a matrózok kivetették a horgonyt, s az véletlenül éppen egy tengeri tündérnek a vállára esett." A francia mesékben a mesebeli hős nem Seholsincs király él, nem az Óperenciás-tengeren kel át, hanem a valóságos francia városokba igyekszik a valóságos tengereken vagy valóságos hegyvidékeken keresztül. Kalandjai mégis csodásak; szirének, tengeri tündérek, arasznyi emberkék -koboldok-, barlangi törpék segítik útján, jutalmazzák "mesébe illően", vagy ha magára haragítja őket, akkor a tenger, a vad hegyek ezer csapásával pusztítják el.
Színes, gazdag, romantikus világ a francia, olasz, spanyol, portugál meséké, s ebből a mesekincsből -különöse az olaszból- a későbbi európai irodalom hosszú ideig táplálkozik. Olvasóink csokorba gyűjtve találják a legszebb, legjellemzőbb meséket, melyeket Heinzelmann Emma meseien naiv, művészi színvonalú rajzai illusztrációi díszítenek. (ezekből remélem egy-kettőt találok, de ha mégsem, majd kipótolom a hiányt.)

Ugyan nem meglepődve, de azt tapasztaltam, hogy a mai gyerekek csak ostoba és sablonos meséket hallanak, vagy a tv-t bámulják és Elmoval meg nagy piros kutyákkal tömik a fejüket. Én nem így nőttem fel és nagyon hálás vagyok amiért így neveltek. Mikor már nem elégedtem meg az Aranyláncon függő kastély, A repülő hajó és a többi igazi mesekönyvvel, magam kezdtem el gyártani a történeteket. Füzeteket írtam tele, amik sajnos költözködésnél elvesztek. De a napokban új ihletet kaptam, és egy feladat kapcsán elkezdtem újra írni. Mikor készen lett a mese, elhatároztam, előkeresem a régi mesekönyveimet. Ma már talán nincs is olyan gyerek, aki ismeri Fata Morganat vagy Bászkient. De ha tehetek a felejtés ellen, hát megteszem. Az Albiflora pedig megfelel a célnak. Ide fognak felkerülni gyermekkorom legkedvesebb meséi, ahol bárki elolvashatja őket és tovább adhatja. Remélem sokaknak szereznek majd örömet.
^^/

PS Persze az albiflora tovább működik majd eredeti rendeltetésének megfelelően is, a mesék mellett képek, idézetek, versek és egyéb alkotások vagy ihletek is felkerülnek majd. Ugyanakkor egy ideig most a meséké lesz a főszerep ^-^