Ihlethiány. Most az okával is tisztában vagyok: M. Kovács Ildikó távolléte a probléma forrása. Fő kritikusom és útmutatóm, aki instrukcióival, megjegyzéseivel mindig ráébreszt, a fejlődés újabb ajtaja elé érkeztem, a kulcs a kezemben. Most hiába írok, mindez elmarad, de nem adom fel. Nem adhatom fel, mert ha így tennék, a magamba vetett hitem alapjaiban törne darabokra. Most magamtól kell rátalálnom az új útra, de mégsem egészen nélküle. Egy kis része velem van. Mindig. Hihetetlen, mekkora jelentőséggel bírhat egy kis novelláskötet. De ez mégis segít. Minden "pillanat" egy apró szilánk ami új tűzet gyújt bennem. Szeptemberig van időm bizonyítani, hogy amikor elé állok, több legyek, mint mikor legutóbb elbúcsúztam tőle. Szeretnék én is olyan tanítványa lenni, akiről nem veszi le a kezét, a kapukon kívül sem.
Még nem tudom mivel folytatom, de hamarosan lesz új olvasnivaló, "kritizálni való", valószínűleg (egyenlőre) egy újabb talált darab. ^_^
A novellás kötet, amit említettem az ő műve: Pillanatok. Pillanatnyi érzések, történések, igazak, ihlettek, kitaláltak.
Categories:
Alkotó-folyam