Mint mostanában szinte napi rendszerességgel, a mai nap eseményei szintén írási kényszert váltottak ki belőlem. Abban a pillanatban, hogy leültem a laptop elé, egy szó, egy név villant elém: Angela. Számomra az egyik legkedvesebb karakter, akit valaha alkottam, olyannyira, hogy még sosem írtam meg a történeteit, mert nem tartottam hozzá 'elég jónak' magamat. Most sem álltam neki újra, de kíváncsi voltam, miféle helyzetekbe is hoztam őt "pályafutása" kezdetén. Rengeteg régi, elfeledett írásomat, íráskezdeményemet találtam meg egy, az 'asztalon' porosodó, 'Irományok' feliratú mappában. Érdekes volt így visszaolvasni őket. Találtam egész jó ötleteket is, melyeket sosem fejeztem be, sőt, olyan régieket is, melyek még FREYA-ról lettek megmentve.
Úgy határoztam, egy-két ilyen be nem fejezett mű megérdemli a továbbgondolást, és folytatom a régi fonalat (milyen jó, hogy akkoriban mániákusan készítettem az írói jegyzeteimet, nehogy egy ötletem is kimaradjon a történetből).
Az első, amit folytatni szeretnék -mint akkoriban minden írásom- kisregénynek indult. Ma, józanul gondolkodva egy hosszabb, több részes novella lehetőségét látom benne.
Hogy miről is van szó? Íme a fellelt részlet az első fejezetből (változtatások nélkül ;) ):
Kurotenshi, shirotenshi
1. fejezet
Van, aki sötét angyaloknak tart minket, mások halálistenként emlegetnek, egyesek szerint az angyalok ellenségei vagyunk, vagy segítőjük, elvesszük az életet, hogy mi élhessünk. Igazság szerint egyik feltevés sem helyes, talán egyet kivéve: halálisten. Fajunk egyidős az úgynevezett angyalokéval, s valóban hatással lehetünk az emberi sorsra. Valaha, évezredekkel ezelőtt nem így hívták a felvilági fajokat, otthonunknak is volt rendes neve, de ezeket már rég elnyelte a feledés sűrű ködfellege. Azóta már a Vének Tanácsa is megváltozott, a Hitotsu székében is másvalaki ül: Hitotsu Mitsu. Itt mindenkinek két neve van, az elsőn nevezzük egymást, a második csak azért van, mert az emberek a szerint azonosítanak minket, kivéve a Hitotsu-t, aki mindenek felett áll. Ő emberi tekintetből változatlan, de a Mitsu számunkra elárulja, hogy ő már a harmadik vén, egyfajta „elnök” féle, bár ez a meghatározás nem igazán felel meg a valóságnak. A Felvilág, ahol élünk, nem azonos a túlvilággal, és nem a felhők felett van, bár a legtöbb kapu valóban itt található. A kapukon keresztül tudunk eljutni egyik világból a másikra. Az egyetlen cél, amit még nem felejtettünk el, hogy fenntartsuk az egyensúlyt és a békét, bár az utóbbi időben a határok igen csak kitolódtak, több mindent tehetünk meg, mint eddig. De nem vagyunk sokan, nem születünk csak úgy, azaz, nem hoznak létre minket csak úgy. A Vének alkotnak minket, hogy egy elődünk helyébe lépjünk, de azt sosem tudjuk meg, hogy pusztíthatók el a magunkfajták.
Categories:
Alkotó-folyam,
kurotenshi-shirotenshi
Tényleg érdemes a továbbgondolásra. :)
Én támogatlak ;)
köszi a bátorítást ^_^